A sikertelen öngyilkosságok főként cselekménybeli eszközök, amelyek vagy egyszerűen csak a történet menetét hivatottak folytatni, vagy lehetőséget biztosítanak a karakterek életének irányváltására. A növekvő frusztrációk, keserűségek, csalódások, és néhány esetben az unalom, a szereplőket az önpusztítás szélére sodorják, de az igazi elkötelezettség vagy kontroll hiánya miatt kudarcot vallanak. Nézőként humorosan reagálunk a kudarcaikra, mert a szerzők egyértelművé teszik, hogy karaktereik nem képesek a sikerre, vagy hogy a kísérlet csupán egy eszköz a kívánt változás eléréséhez.

Röviden, a sikertelen öngyilkosságok komikusak, mert a helyzetek nem hagyományosan abszurd keretben vannak megteremtve. Nem vehetjük túl komolyan az öngyilkossági terveket, amikor a karakterek csak beszélnek róla, hatástalan eszközöket használnak, vagy túlságosan érzelmesen viselkednek. Mégis, miközben felismerjük ezeknek a helyzeteknek a komikus jellegét, emlékeztetve vagyunk az élet keserűségére is, amely arra készteti a szereplőket, hogy egyáltalán fontolóra vegyék az életük befejezését, majd különféle okok miatt kénytelenek legyenek folytatni.

Marylinn J. Smith

RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca
ZENE: Trabalka Cecília
SOUND DESIGN: Hodu Péter

Játsszák:
Hunyadi István, Tasnádi-Sáhy Noémi, Molnár Júlia, Dimény Levente, Fodor Réka, Tóth Tünde, Trabalka Cecília, Balogh Attila, Kocsis Gyula, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Scurtu Dávid, Kocsis Anna, Szotyori József, Tőtős Ádám, Vanca-Fodor Ilián