Ezek az szereplők távol állnak az erényességtől – a szerző nem is így rajzolja meg őket. Nem áll egyikük mellé sem – ő gyarlóságaik festője.
Mert a oroszlán vad, a farkas falánk és telhetetlen, a róka ravasz és agyafúrt, vajon a meséből hiányoznia kell a tanulságnak? Amikor az író az ostoba ellen fordítja a tanulságot aki a hízelgésnek enged; amikor a sajt a holló csőréből a róka szájába esik, a tanulság teljes.

Ha a tanulságot magára az alávaló hízelgőre fordította volna, a mese így végződött volna: A róka megszerzi a sajtot, és felfalja – de a sajt mérgezett. A mese könnyed vígjáték, és minden vígjáték egyszerűen egy hosszú mese. A különbség köztük az, hogy a mesében az állatoknak van némi eszük, míg a vígjátékunkban az emberek gyakran állatok, és ami még rosszabb, gonosz állatok.

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais

RENDEZŐ: Botos Bálint
DRAMATURG: Dálnoky Réka
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca
ZENE: Trabalka Cecília
SOUND DESIGN: Hodu Péter
KOREOGRÁFUS: Györfi Csaba

Játsszák:
Szabó Eduárd, Tasnádi-Sáhy Noémi, Sebestyén Hunor, Kocsis Anna, Firtos Edit, Szotyori József, Scurtu Dávid, Kardos M. Róbert, Hajdu Géza, Kovács Levente, Benczi Tekla, Balogh Attila, Ilyés Klaudia, Törteli Nadin, Barkóczi Réka, Kerekes Dalma, Barabás Hunor