Minél nyomorúságosabbá válik Platonov helyzete és állapota, annál merészebben veti be Csehov a komikus elemeket.
Több példát láthatunk arra, hogy a Bezatcovscsinában mennyi mindent megtalálunk a későbbi csehovi dramaturgia eszközeiből – a szétesett (életű) főhős alakját, az előző replikához szorosan nem kötődő, ezért értelmetlennek tűnő szavakat, de mindenekelőtt a tragikomédiához, a groteszkhez, a fonák meglátásához és ábrázolásához való csalhatatlan érzéket, a rettenetes és a mulatságos adagolásának szinte egyedülálló képességét. Sőt nem csak önmagában az adagolásról, az arányok eltalálásáról van szó: Csehov még azt is tudja, jóllehet a keletkezés idején talán még inkább ösztönösen, mintsem tudatosan, hogyan fejlődjenek ezek a groteszk ellenpontok.
Minél nyomorúságosabbá válik Platonov helyzete és állapota, annál merészebben veti be Csehov a komikus elemeket. A finálé, a negyedik felvonás már egyenesen bővelkedik ezekben, holott – vagy inkább éppen azért – a központi figura, a hős halála felé halad a történet.
Radnai Annamária
RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: Bajkó Blanka-Alíz
ZENE: Bocsárdi Magor
Gajai Ágnes, Hunyadi István, Trabalka Cecília, Balogh Attila, Fodor Réka, Dobos Imre, Szotyori József, Pitz Melinda, Kardos M. Róbert, Sebestyén Hunor, ifj. Kovács Levente, Szabó Eduárd, Csatlós Lóránt
