Liget

Csillagképek

Apátlanul (Platonov)

Lila ákác

A többit már láttad a moziban

Az öngyilkos

Farsang

A Liget sorai mint vékony erezetű levelek villantják fel, hogy honnan jön mindaz, ami ebben a dimenzióban – nevezzük jelennek – látszik.

Botos Bálint Liget című színházi szövege meglehetősen hasonlít egy zöldellő bokorhoz; szereplői, helyszínei, konfliktusai és idősíkjai el-elmozdulnak a szélben, de valamennyiüket ugyanaz a gyökér fogja össze. Ez bizonyos értelemben a család, a valahova tartozás, a felmenők és a személyes szabadság lehetőségéből áll össze. A Liget sorai mint vékony erezetű levelek villantják fel, hogy honnan jön mindaz, ami ebben a dimenzióban – nevezzük jelennek – látszik.

Kovács Bea

„ESZTER: És akkor visszajött. Részletesen. Ahogy megyek a kocsival, ahogy tűnnek el alattam a csíkok, ahogy jön az a kanyar és elkezdenek közeledni a fák. Próbálok balra fordulni, de tudom, hogy nincs esélyem. Megyek kifelé. Utána csak villanások. Bokrok,fák, zöld és barna foltok, a zaj, ahogy minden recseg… vagy nem, azt hiszem, hogy érzem, ahogy oda ütődik a testem. Kétszer fordultam át, húsz métert zuhantam. Nem volt féknyom.”

Rendező: Botos Bálint
Díszlettervező: Cosmin Matei
Jelmeztervező: Gábor Zsófia
Zene: Bocsárdi Magor

Játsszák: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Mostis Gergő, Pál Emőke, Sebők Maja, Sipos Júlia, Udvari-Kardos Tímea

egy dráma az időről és emlékezetről, a halálról és gyászról, játékos és mély, komikus és gyászos

Ez egy kifinomult koncepciójú szerelmi történet – egy Sliding Doors a 100. hatványon – és sok más dolog egyszerre: egy dráma az időről és emlékezetről, a halálról és gyászról, játékos és mély, komikus és gyászos. Nagy kérdéseket tesz fel a létezésről, a célról és a szabad akaratról, de, mint a háttérben lévő héliumos lufik, könnyednek és szórakoztatónak is érződik.

Az életet választja, a szerelmet és a párkapcsolatot, még akkor is, ha a vége a halál felé halad. Valóban egy színházi multiverzum.

Arifa Akbar

RENDEZÉS ÉS LÁTVÁNY: Botos Bálint

JÁTSSZÁK:
Andrei Brădean, Ana Șusca

Minél nyomorúságosabbá válik Platonov helyzete és állapota, annál merészebben veti be Csehov a komikus elemeket.

Több példát láthatunk arra, hogy a Bezatcovscsinában mennyi mindent megtalálunk a későbbi csehovi dramaturgia eszközeiből – a szétesett (életű) főhős alakját, az előző replikához szorosan nem kötődő, ezért értelmetlennek tűnő szavakat, de mindenekelőtt a tragikomédiához, a groteszkhez, a fonák meglátásához és ábrázolásához való csalhatatlan érzéket, a rettenetes és a mulatságos adagolásának szinte egyedülálló képességét. Sőt nem csak önmagában az adagolásról, az arányok eltalálásáról van szó: Csehov még azt is tudja, jóllehet a keletkezés idején talán még inkább ösztönösen, mintsem tudatosan, hogyan fejlődjenek ezek a groteszk ellenpontok.

Minél nyomorúságosabbá válik Platonov helyzete és állapota, annál merészebben veti be Csehov a komikus elemeket. A finálé, a negyedik felvonás már egyenesen bővelkedik ezekben, holott – vagy inkább éppen azért – a központi figura, a hős halála felé halad a történet.

Radnai Annamária

RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: Bajkó Blanka-Alíz
ZENE: Bocsárdi Magor

Gajai Ágnes, Hunyadi István, Trabalka Cecília, Balogh Attila, Fodor Réka, Dobos Imre, Szotyori József, Pitz Melinda, Kardos M. Róbert, Sebestyén Hunor, ifj. Kovács Levente, Szabó Eduárd, Csatlós Lóránt

YouTube Video

Mert a szépség maga is agitatív s végeredményben azonos az örök emberi jóval.

Képekkel van megrakva – de organikus, a regény organizmusához tartozó képekkel – az egész könyv, a fájdalom húrját pendítik meg e képek, s a hang tovább zeng az olvasó szívében. Humor is, e bájosan mosolygó s mosolyogtató humor, mintha elébb a fájdalom vizében fürdött volna meg.
A regény lokális értékei tökéletesek. Tökéletes, s szinte döbbenetesen élethű a miljő, tökéletes az élő, az utcáról a könyv lapjaira átsétált alakok külső élete, tökéletes a pesti gondolkodás s dialektikus összeolvadása, sehol egy hazug vagy hamis hang sem fájdítja fülünket. S mint a lencse a napsugarakat, úgy gyűjti össze, úgy sűríti erősebb fénybe a lokális tárgy és forma az egyetemleges emberi vágyakat.

Az alapmotívum: a kielégítetlen, mert kielégíthetetlen vágy fájdalma. A költészet örök motívuma ez időtlen idők óta, s az marad az idők végéig, a legtisztább tragikum ős forrásaként. Az ifjúság vágya, a teljesíthetetlen vágyak zenekara hangzik ki a könyvből s az ember a szimfónia végén megrettenve kap a szívéhez – Miért élek?
A művészet szépségének szuggesztiója elég ahhoz, hogy az ember – tudatosan vagy öntudatlanul – etikai eltűnődésre hajtsa fejét. Mert a szépség maga is agitatív s végeredményben azonos az örök emberi jóval. S csak a kultúra fejlődési fokán múlik, hogy az igazság és szépség emberi ésszel értett törvénye milyen művészi formában nyilvánul meg.

Déry Tibor

RENDEZŐ: Botos Bálint
SZÖVEGVÁLTOZAT: Guelmino Sándor
DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: Bajkó Blanka-Alíz
KOREOGRÁFUS: Györfi Csaba

JÁTSSZÁK:
Sebestyén Hunor, Román Eszter, Tasnádi-Sáhy Noémi, Kardos M. Róbert, ifj. Kovács Levente, Gajai Ágnes, Hajdu Géza, Kiss Csaba,
Balogh Attila, Kocsis Anna, Fábián Enikő, Scurtu Dávid

YouTube Video

Ha a történelmet keressük, akkor az egy konfliktus története.

De hogyan is kezdődött mindez? Ha a történelmet keressük, akkor az egy konfliktus története. És a konfliktus egy lány elrablásával vagy egy lány feláldozásával kezdődik. És az egyik folyamatosan átváltozik a másikba. A „kereskedő farkasok,” akik hajóval érkeztek Föníciából, elhurcolták a tauropárthenost Argoszból. Tauropárthenos annyit jelent, hogy „a bikának szentelt szűz.” A neve Io volt. Mint egy jelzőtűz, amely hegyről hegyre jelez, ez az erőszak lobbantotta fel a gyűlölet máglyáját a két kontinens között.

Ettől a pillanattól kezdve Európa és Ázsia soha nem hagyta abba a harcot, csapás csapást követett. Így hurcolták el a krétaiak, az „Ida vaddisznói,” Európát Ázsiából.

De hogyan is kezdődött mindez?

Robert Calasso

RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: Bajkó Blanka-Alíz
ZENE: Bocsárdi Magor

JÁTSSZÁK:
Pál Ferenczi Gyöngyi, Gajzágó Zsuzsa, Korodi Janka, Pignitzky Gellért, Kónya-Ütő Bence, Beczásy Áron, Pálffy Tibor, Derzsi Dezső, Kolcsár József, Mátray László, Benedek Ágnes, Fekete Mária, P. Magyarosi Imola, Szalma Hajnalka, Vass Zsuzsanna

Nem vehetjük túl komolyan az öngyilkossági terveket, amikor a karakterek csak beszélnek róla, hatástalan eszközöket használnak, vagy túlságosan érzelmesen viselkednek.

A sikertelen öngyilkosságok főként cselekménybeli eszközök, amelyek vagy egyszerűen csak a történet menetét hivatottak folytatni, vagy lehetőséget biztosítanak a karakterek életének irányváltására. A növekvő frusztrációk, keserűségek, csalódások, és néhány esetben az unalom, a szereplőket az önpusztítás szélére sodorják, de az igazi elkötelezettség vagy kontroll hiánya miatt kudarcot vallanak. Nézőként humorosan reagálunk a kudarcaikra, mert a szerzők egyértelművé teszik, hogy karaktereik nem képesek a sikerre, vagy hogy a kísérlet csupán egy eszköz a kívánt változás eléréséhez.

Röviden, a sikertelen öngyilkosságok komikusak, mert a helyzetek nem hagyományosan abszurd keretben vannak megteremtve. Nem vehetjük túl komolyan az öngyilkossági terveket, amikor a karakterek csak beszélnek róla, hatástalan eszközöket használnak, vagy túlságosan érzelmesen viselkednek. Mégis, miközben felismerjük ezeknek a helyzeteknek a komikus jellegét, emlékeztetve vagyunk az élet keserűségére is, amely arra készteti a szereplőket, hogy egyáltalán fontolóra vegyék az életük befejezését, majd különféle okok miatt kénytelenek legyenek folytatni.

Marylinn J. Smith

RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca
ZENE: Trabalka Cecília
SOUND DESIGN: Hodu Péter

Játsszák:
Hunyadi István, Tasnádi-Sáhy Noémi, Molnár Júlia, Dimény Levente, Fodor Réka, Tóth Tünde, Trabalka Cecília, Balogh Attila, Kocsis Gyula, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Scurtu Dávid, Kocsis Anna, Szotyori József, Tőtős Ádám, Vanca-Fodor Ilián

A szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. Az üres hordók messze gördülnek, mint a rozsdás intézmények…

„Itt, a fűben, egy olyan lakoma kezdődik, amelyhez foghatót a legrégebbi köztársaságok kalendáriumai sem említenek. A rostélyok sercegnek, és forró, zsíros illathullámokat szórnak a levegőbe, mint ősi oltárok, amelyeken áldozatokat égetnek egy védelmező istennek. A szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. Az üres hordók messze gördülnek, mint a rozsdás intézmények, amelyek már nem felelnek meg a modern követelményeknek, és helyettük új, teli hordókat hoznak, mint reformokat, amelyeket a kor progresszív szelleme és a társadalom létfontosságú érdekei követelnek.

Micsoda vidámság! Micsoda lendület! Micsoda lelkesedés!… Ó! Csodás pillanatok azok, amikor egy mártír nép összetöri az elnyomás láncait és bilincseit, és messzire dobja őket, érvényesíti jogait, gyűlölet nélkül, elfelejtve a gyűlölt múltat, gyakran, de őszintén koccintva a szent Szabadságra! Ó!”

részlet Ion Luca Caragiale Boborul c. novellájából

RENDEZŐ: Botos Bálint
DRAMATURG: Dálnoki Réka
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca

Játsszák:
Király Attila, Kardos Róbert, Honti György, Figeczky Bence, Mikola Gergő, Dévai Balázs, Danis Lídia, Urbán-Szabó Fanni, Maróti Attila, Dávid Enikő, Laczó Glenda