Az öngyilkos

Farsang

Nem vehetjük túl komolyan az öngyilkossági terveket, amikor a karakterek csak beszélnek róla, hatástalan eszközöket használnak, vagy túlságosan érzelmesen viselkednek.

A sikertelen öngyilkosságok főként cselekménybeli eszközök, amelyek vagy egyszerűen csak a történet menetét hivatottak folytatni, vagy lehetőséget biztosítanak a karakterek életének irányváltására. A növekvő frusztrációk, keserűségek, csalódások, és néhány esetben az unalom, a szereplőket az önpusztítás szélére sodorják, de az igazi elkötelezettség vagy kontroll hiánya miatt kudarcot vallanak. Nézőként humorosan reagálunk a kudarcaikra, mert a szerzők egyértelművé teszik, hogy karaktereik nem képesek a sikerre, vagy hogy a kísérlet csupán egy eszköz a kívánt változás eléréséhez.

Röviden, a sikertelen öngyilkosságok komikusak, mert a helyzetek nem hagyományosan abszurd keretben vannak megteremtve. Nem vehetjük túl komolyan az öngyilkossági terveket, amikor a karakterek csak beszélnek róla, hatástalan eszközöket használnak, vagy túlságosan érzelmesen viselkednek. Mégis, miközben felismerjük ezeknek a helyzeteknek a komikus jellegét, emlékeztetve vagyunk az élet keserűségére is, amely arra készteti a szereplőket, hogy egyáltalán fontolóra vegyék az életük befejezését, majd különféle okok miatt kénytelenek legyenek folytatni.

Marylinn J. Smith

RENDEZŐ: Botos Bálint
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca
ZENE: Trabalka Cecília
SOUND DESIGN: Hodu Péter

Játsszák:
Hunyadi István, Tasnádi-Sáhy Noémi, Molnár Júlia, Dimény Levente, Fodor Réka, Tóth Tünde, Trabalka Cecília, Balogh Attila, Kocsis Gyula, Csatlós Lóránt, ifj. Kovács Levente, Scurtu Dávid, Kocsis Anna, Szotyori József, Tőtős Ádám, Vanca-Fodor Ilián

A szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. Az üres hordók messze gördülnek, mint a rozsdás intézmények…

„Itt, a fűben, egy olyan lakoma kezdődik, amelyhez foghatót a legrégebbi köztársaságok kalendáriumai sem említenek. A rostélyok sercegnek, és forró, zsíros illathullámokat szórnak a levegőbe, mint ősi oltárok, amelyeken áldozatokat égetnek egy védelmező istennek. A szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. Az üres hordók messze gördülnek, mint a rozsdás intézmények, amelyek már nem felelnek meg a modern követelményeknek, és helyettük új, teli hordókat hoznak, mint reformokat, amelyeket a kor progresszív szelleme és a társadalom létfontosságú érdekei követelnek.

Micsoda vidámság! Micsoda lendület! Micsoda lelkesedés!… Ó! Csodás pillanatok azok, amikor egy mártír nép összetöri az elnyomás láncait és bilincseit, és messzire dobja őket, érvényesíti jogait, gyűlölet nélkül, elfelejtve a gyűlölt múltat, gyakran, de őszintén koccintva a szent Szabadságra! Ó!”

részlet Ion Luca Caragiale Boborul c. novellájából

RENDEZŐ: Botos Bálint
DRAMATURG: Dálnoki Réka
DÍSZLETTERVEZŐ: Golicza Előd
JELMEZTERVEZŐ: Jeli Sára Luca

Játsszák:
Király Attila, Kardos Róbert, Honti György, Figeczky Bence, Mikola Gergő, Dévai Balázs, Danis Lídia, Urbán-Szabó Fanni, Maróti Attila, Dávid Enikő, Laczó Glenda